A segítségek azok a jelek, amelyekkel a ló tudatára adhatjuk, mit kívánunk tőle. A természetes segítségek alapja a jó ülés, amelyet a láb, a két és a hang egészít ki. A „mesterséges” segítségek, a pálca és a sarkantyú, fokozhatják a természetes segítségeket.

A segítségek használata

A segítség legyen egyértelmű és következetes, így a ló mindig megérti, mit akarunk tőle. Erre csak akkor van mód, ha helyesen ülünk, és a különböző testrészeinket egymástól függetlenül tudjuk használni. Ehhez azonban a megfelelő tudás, finomság és koordináció kombinációjával kell rendelkeznünk. Eltúlzott mozdulatokra nincs szükség, sőt lehetőleg kerüljük ezeket. Minden segítségre rá kell készülni, ami azt jelenti, hogy a lovat olyan testhelyzetbe hozzuk, hogy képes legyen engedelmeskedni. Ennek érdekében meg kell tanulnunk az állat mozgásával összhangba hozni a lovat mozgásba hozó és fékező segítségeket.

A természetes segítségek

Az ülés, a láb és a kéz helyes használata a helyes lovaglás alapja. A hang, de csak ha nyugodt, hasznos lehet, és csak akkor, ha kell.

A lovasérzés kifejlesztése

Bár a lónak azt kell tennie, amit mondunk, a diktatórikus megoldás helyett jobb, ha taktikusan közelítünk hozzá. Meg kell tanulnunk anélkül használni a segítségeket, hogy odanéznénk, és meg kell tanulnunk megérezni, hogy a ló mikor és hogyan reagál ezekre. Ha egy jól betanított ló nem azt teszi, amit akarunk, akkor lehet, hogy a segítségek nem voltak hatékonyak. Ahogy egyre tapasztaltabbak leszünk, képesek leszünk megítélni, hogy a ló szándékos engedetlenségből nem követi az utasításokat, vagy csak tüzes vérmérséklete kitörése miatt.

A felszerelés fajtái

Sarkantyúk

A lábsegítségeket tovább erősíthetjük és finomíthatjuk sarkantyúval. Csak olyan tapasztalt lovas használja, aki képes a lábát az ülésétől függetlenül használni. Különböző hosszúságú sarkantyúk léteznek, de sosem hosszabbak egy-két centiméternél, a végük pedig mindig tompa. Sarkantyút a díjlovaglás magasabb osztályaiban használnak legtöbbször, ahol pl. ha az van, hogy M-nél ügetés, akkor a lónak akkor kell ügetésbe indulnia pontosan, ha a szügye egy vonalban van a betűvel. Hobbilovasoknak, akik iskolalovakon, vagy esetleg saját lovon lovagolnak, nem szükséges, mert az iskolalovak általában be vannak tanítva annyira, hogy ha nem is egy mozdulatra, de két-három határozott jelzésre gyorsítani/jármódot váltani fognak. A saját ló pedig ragaszkodik annyira a lovasához, hogy annak a legkisebb jelzésére is reagál (persze ez nem egy-két hónap, hanem több év kitartó munkájának eredménye). 

Pálcák

Pálcából többféle is van. Sétalovagláshoz és ugratáshoz a lábsegítségek kiegészítéseként rövid pálcát használnak a lovas lába mögött. Ehhez a szárat magabiztosan kell tudnunk egy kézzel kezelni. Ha ez még nem 100%-os, vagy nem biztonságos, a pálcát használhatjuk a ló vállán is. Az ugrópálca végén a bőr csapó vissza van hajtva, a sétalovas/hobbilovas pálcának pedig két egymás melletti nem összeköttetésben lévő csapója van. A díjlovaglópálca hosszabb, és tapasztaltabb lovasok mindkét kezükben a szárat tartva használják. Ennek a végén nem csapó, hanem egy merevítés nélküli vékony szíj található, aminek kis bojt van a végén.

Forrás: Lovaglás (Útitárs Kézikönyvek) + saját írás