"Tami, egy nagy marhaság, amit a csúszkáláshoz írtál! A ló fejét mindenképpen meg kell fogni, hogyha elcsúszik, mert legfeljebb térdre ereszkedik, ha kizökken az egyensúlyából. Ha hagyjuk leesni a fejét, biztos esés! Ezért a szárat sosem szabad elengedni. Tehát nem szárat kell neki adni, hanem hagyni, hoyg rátámassza a fejét a szárra.uff"

Ezt a vk-ba írta egy névtelen illető, valszeg egy indián, bár az indiánok tudnak lovagolni... Itt a válaszom:

"Sztem meg nincs igazad, mert pl a vadlovakat senki nem tartja száron, mégsem csúsznak el. Nekünk terepen azt mondta az oktató, hogy a ló a fejével egyensúlyoz, és ha belekapaszkodsz a szárba, akkor nem tud egyensúlyozni... Meg ott a keret. Valszeg neked is elmondták, hogy a lovat be kell zárnunk egy keretbe, hogy irányítani tudjuk, és arra hagyjuk lépni, amerre mi szeretnénk. Ha hosszú szárat adsz a lónak, az kiesik a keretből, és a saját akarata szerint megy. A ló jobban tudja, hol csúszik meg és hol nem. Láttam már lovat nagy sebességgel bevenni egy nagyon szűk kanyart, egy métert csúszott a sárban, de nem esett el... senki nem tartotta száron...

Haflinger válasza az egészre, hogy minden díjugratással foglalkozó könyv azt mondja, hogy a lebegés pillanatában, amikor a ló az akadály fölött van, hosszú szárat kell neki adni, hogy tudjon egyensúlyozni. 2:1, kedves indián! :)