Alapvetően két lovardába jártam lovagolni, az egész úgy jött, h ki akartam menni megnézni a barétnőméket, de aztán akkor nem tudtunk menni, és utána apukámmal kimentem, és föl is raktak a lóra, és megtetszett. :P Na, ez 2007. május 20-án volt, azóta is rendszeresen járok Paléba lovagolni. 2008 tavasz volt, amikor vmi többre vágytam, mint lépésben körözni órákat, meg apukám is akart lovagolni tanulni, és elmentünk Attalába, a Hunor-Magor Lovasudvarba, nyár végéig jártunk is, ott vágtáztam először, igaz, csak futószáron, de mégis... :) Aztán voltam még táborban Paléban, végig terepeztünk, az nagyon jó volt, szinte egy hét alatt többet tanultam, mint máskor több hónap alatt.

Aztán amióta elkezdődött az iskola nekem se lenne időm, meg apának sem, sza az abbamaradt, de Paléba azóta is járok hétvégenként, és úgy igazából egyedül meg Paléban vágtáztam kinn terepen azon a lovon, akin először ügettem. :P Amikor egy éve lovagoltam, meg már apukám is elkezdte, kezdett a család rájönni, h ez nem olyan, mint a kutyás korszakom, h majd elmúlik. :D Sza (apukám hívja így) befektettünk egy telekbe, ahol van istálló meg legelő, és nagyban folynak az átalakítások és tereprendezések, vagy 2009-ben nyár végén vagy következő tavasszal szeretnénk két lovat beszerezni. :)

Lovak

Minden loviban az összes lovagolható lovat végiglovagoltam. :D

Palé

- Móni: első nagy kedvenc, kis bamba, lusta paci, de hamar egymásra találtunk. 1993-as kisbéri pej kanca

- Betti: már nem tudom, hányadik nagy szerelem, vele 2008-ban nyáron táborban szoktam össze terepen, rajta vágtáztam kinn először, igaz csak véletlenül, mert megijedtek. :) 1994-es mfv nyárifekete kanca

- Angyal: vele is terepen barátkoztam össze, rajta tanultam meg "iskolavágtázni" (hozzáteszem terepen :P), és a hiedelmekkel szemben, miszerint terepen tiszta zizi, szerintem nagyon aranyos kis paci, és nagyon akar menni. Ő volt az, aki fogta magát és elrohant velem a sor elejére kinn a tarló közepén. :) 1990-es fekete arab-nóniusz kanca

- Dante: Ő volt az, akinek nem ugrottam a nyakába az első próbálkozásaim után, mert kicsit lassúka meg lustika a szentem, de később, amikor már szőrén ügettem vele, szépen összebarátkoztunk, egyszer még a karámból is kinyerített nekem. :) Ő nekem Babu, kis bújós, aranyos, szeretem, még terepen nem voltam vele, de nemsokára... :) 2000-es mfv. pej herélt

- Bella: Ő volt az első paci az életemben, minden kezdő őt kapja, pedig nem a könnyű irányíthatóságáról, hanem a sorbanbaktató képességéről híres. Nekem másfél év után sikerült a zsinóros paciból vmi hátaslovat kreálni, egyszer csak ketten voltak kinn a Mónival, én szőrén, és el tudtam vinni a másiktól, még ügettem is vele, aztán később, amikor többen voltak, akkor is ment külön. :) Elsőterepes pacim. 1994-es sárga mfv. kanca

- Santen: Hát maradjunk annyiban, hogy rajta még nem ültem, mert nincs belovagolva, de csutakoltam már, és ééén voltam az első (a második körben, mert egyszer már a futószárazásig is eljutottak vele, aztán nem tom, mi volt utána) akinek eszébe jutott, hogy 6 évesen talán nem akar az istállóban állni, és fölraktam rá egy izzasztót. Persze az istállóban állva. :D Aztán jött a tél, de tavasszal meg nyáron teljes bedobással igyekszem fölnyergelni a szentem. xD 2002-es mfv. pej kanca (apja: Velcome Fontaine, a MSLT ajánlott ménjei között van :))

Attala

- Glória: A tökéletes ló, szárat rövidítek és már üget, vele nagyon sokat tanultam, talán a legtöbbet az összes ló közül. Miatta sajnálom, hogy nem tudok tovább a Hunor-Magorba járni, mert sokkal többre lennék vele képes. 1993-as mfv. pej kanca

- Mára: jajj, a szőrénlovas pályafutásom tul.képpen rajta kezdődött, Bettin ültem előtte még csak. Márával csak körkarámban mentem, de egyedül, egy pillanat alatt szárra áll, akkor egyszer éreztem, hogy száron áll a ló, tökéletesen a kezemben tartottam a fejét, nagyon szépen reagált minden segítségre, ügetés közben körben válts körkarámban, pedig fogatosló eredetileg. És áprilisban ellik. :) 1994-es szürke lipicai kanca

- Tulipán: Jaajj a Tulipánka, először a Zsolt szállított le a Glóriáról, h próbáljam ki a Tulipánt, vmit akart az ügetésével, h könnyebb rajta, vagy mi, de aztán utána én visszaadtam, hogy köszönöm, de nemkérem, mert az egész ló merő egy feszültség volt, és alig két kör lépés után már ügetnek kellett volna vele. Aztán táborban (megjegyzem tök egyedül a díjnégyszörben a főút mellett oktató nélkül) sikerült összebarátkoznom vele, az egész Petőfi-kötetet fölmondtam neki szinte, annyira be volt gazolva, mindentől megijedt, végig beszéltem hozzá lépésben, és ügetni is tudtam vele, tök szépen ment, csak állandóan kifelé figyelt, na ő nem állt szárra, martingállal is úgy fönn volt a feje, hogy örültem, hogy egyenesben tudom tartani. :)

Nyaralás alatt

- Jäger: xD Hát érdekes egy pofa volt, dettó olyan lassú, mint a Dante, de ő nem befelé húzott ügetésben, hanem kifelé... majdnem letaroltuk a műanyagrudas kerítést :D De jó volt, rajta ültem először kobak nélkül, mert csak lementünk megnézni, aztán volt egy üresjárat, amikor fölülhettem. És akkor ültem először díjlovasnyeregben.

Na, hát ennyien voltak. :D