Előbb-utóbb mindenki leesik a lóról. Így ha megtanulunk helyesen esni, bizonyos esetekben csökkenthetjük a sérülés kockázatát. A lovaglás bizonyos fajtái, mint az ugratás vagy a nagy sebességgel végzett munka kockázatosabbnak tűnhet, de síkon vagy sétalovaglás közben is éppolyan könnyű leesni.

1. Tartsuk meg a lendületet

Hagyjuk, hogy az esés lendülete inkább előrefelé, elfelé a lótól dobjon, mint egyenesen lefelé. Így nagyobb esélyünk van, hogy lebukfencezünk, mintsem hogy keményen landolunk.

2. Bukfencezzünk

Amint földet érünk, bukfencezzünk, de legalábbis húzzuk be a fejünket és gömbölyödjünk össze. Ha nem tudunk elbukfencezni az útból, maradjunk nyugton, és csak akkor nézzünk fel, ha a ló már eltávolodott. Néhány ló kirúghat, de a legtöbbjük megpróbál nem ránk lépni – ha mozgunk, ez sokkal nehezebb.

Készüljünk fel az esésre.

Hogy ráérezzünk a mozdulatra, edzőteremben gyakoroljuk az előrebukfencezést. Az esés lendülete segít az átfordulásban, különösen, ha a kengyel rövidre van állítva, mint például ugratáskor.

1. lépés: Párhuzamosan tartott kezekkel guggoljunk le, és állunkat hajtsuk a mellkasunkra.

2. lépés: Helyezzük a vállunkat a földre, és lábunkat behajlítva guruljunk előre.

3. lépés: Érkezzünk guggolásba.

Mit tegyünk és mit ne?

- Ne kiáltsunk, ha úgy érezzük, leesünk, mert megrémíthetjük a lovat.

- Próbáljuk lerúgni a kengyelt, hogy a lehető legmesszebb essünk a lótól.

- Ne próbáljuk kézzel tompítani az esést, könnyen eltörhetjük.

- Próbáljuk mindvégig kézben tartani a szárat.

Forrás: Lovaglás (Útitárs Kézikönyvek)