A munkavágta egyenletes előreirányuló jármód, amelyet a ló könnyedén képes megtartani, és amely apró változtatásokkal sokféle helyzetben megfelelő. Az összeszedett vágta lehet meglehetősen lassú, míg a nyújtott vagy terepvágta nagyon gyors.

1. A helyes vágta

A vágtázó ló kiegyensúlyozottan, a zablát elfogadva és ellenőrzötten halad előre. Egyes lovak hajlékonyabbak és kényelmesebben vágtáznak bizonyos lábra, de azért próbáljuk mindkettőt egyenlő módon használni.

2. Mélyen a nyeregben

Mind a munka-, mind az összeszedett vágtához üljünk mélyen és egyenesen a nyeregben. A munkavágta energikus, de nyugodt jármód, amely ideális a sétalovagláshoz, de elég irányítást és egyensúlyt biztosít az iskolázáshoz is. Egyes jármódoknál mindig először a munkaváltozatot alkalmazzuk, és csak aztán szedjük össze. Így a ló majd előre gondolkodik.

Munkavágtában ne feszüljünk meg, derekunk legyen laza, finoman kövesse és segítse a ló mozgását az ütemre. Vágtában a ló kis ugrásokkal halad előre, ezeket jó időben csípőből megtolva mozgásban tartjuk a lovat, illetve növeljük a lendületét.

Mit tegyünk és mit ne?

- Ne hagyjuk a lovat rossz lábsorrenddel vágtázni. Ez akkor fordulhat elő, ha rosszul ugrattuk vágtába és a lovas testsúlyának túl nagy része esik a mellső végtagokra. Könnyű felismerni, mert így a vágta kiegyensúlyozatlan.

- Ha ez előfordul, váltsunk ügetésre, hozzuk helyre az egyensúlyt, majd ugrassuk ismét vágtába.

Terepvágta

A nagyobb sebesség érdekében kikönnyíthetjük az ülésünket (a testsúlyt a sarkokra helyezve kiemelkedünk a nyeregből), és enyhén előrehajolunk. Jól tartsuk meg az egyensúlyunkat, hogy a lábunk ne mozogjon.

Az első vágta

Az első vágta elég rázós lesz, csakúgy, mint az első ügetés, azzal a különbséggel, hogy az ügetés egyenes vonalú mozgás, a vágta viszont dobálni fog. Azt érezzük, hogy a lónak föl-fölugrik az első fele. Az első vágtára legtöbbször és jobbesetben futószáron kerül sor, így az első kápába tudunk kapaszkodni. Dőljünk hátra, és lábszárunkkal szorítsuk a nyerget, hogy „le ne dobjon” a ló. Amint kezdünk ráérezni a mozgás ütemére, ülhetünk egyenesen, és a lendületet követve dőljünk hátra. Amint több bátorságunk lesz, és biztosan ülünk, elengedhetjük a kápát. Csak ezután kaphatunk szárat, mert sok lovas azt használja kapaszkodónak, amivel fájdalmat okoz a lónak.

Vannak helyek, ahol terepen vágtázunk először, itt vagy kikönnyítunk egyből, és hagyjuk szabadon mozogni a lovat, vagy a fent leírtakat követjük, és a szárat, a sörényét és a kápát a kezünkbe fogva vágtázzunk, miközben még irányítani is kell a lovat, én amondó vagyok, hogy ha nem is profi szintig, de minden lovasnak először futószáron kell a vágta mozgását megtapasztalnia, hogy aztán terepen vagy karámban tökéletesíti azt, az csak a lehetőségektől és a bátorságtól függ.

Forrás: Lovaglás (Útitárs Kézikönyvek)