A combra való engedtetés az elengedtető feladatok közé tartozik, és fokozza a ló átengedőségét, különösen ami az oldalra hajtó segítségeket illeti. A tanuló lovas számára kiváló gyakorlat a segítségek összjátékának megismeréséhez.

A combra való engedtetésben a ló kismértékű állításban, de hajlítás nélkül mozog előre-oldalirányba két patanyomon. Eközben a belső lábak egyenletesen lépnek előre, és át a külsőkön. Az állítás mindig az előrehajtó csizma oldalán történik, ami így belső csizmává lesz, akkor is, ha a fal felé haladunk. A combra való engedtetést lépésben, haladó lovasok esetében, képzettebb lovakon munkaügetésben gyakoroljuk. Ügetésben azonban csak rövid szakaszon lovagoljunk.

A combra való engedtetés segítségei:

- a lovas a belső ülőcsontját terhelve ül,

- a belső csizma kissé a heveder mögött fekszik, és, lehetőleg a hátulsó láb talajfogásának ütemében, előre-oldalirányba hajt,

- a külső csizma a heveder mögött ellentart, és ezzel megakadályozza, hogy a ló fara túlzottan eltolódjon; egyidejűleg az előrehajtásért is felelős,

- a belső szár könnyű állítást ad a lónak,

- a külső szár az állítás mértékében utánaenged anélkül, hogy feladná a támaszkodást. Másrészt megakadályozza a nyak túlzott állítását és hajlítását, és ezzel azt, hogy a ló a külső vállára essen.

A kezdő lovas számára kezdetben könnyebb, ha a fal elé halad combra való engedtetés közben. Ilyenkor a lovas jobban koncentrálhat az előre-oldalirányba hajtó segítségekre, és a fal általi határolás révén nem kell annyi szársegítséget alkalmaznia.

A kiképzés további szakaszaiban értékesebb, és egyben igényesebb is, ha a lovarda belseje felé végezzük a combra való engedtetést. Az állítás, vagyis a ló tengelyének a járással bezárt szöge nem lehet több 45%-nál. Nagyobb szögben nem szabad lovagolni, mivel a ló így csak oldal és nem előre-oldalirányba lépne, ütemhibát követ el és még meg is sérülhet.

A combra való engedtetés „fejet fal felé” változatát olyan módon fejezzük be, hogy a lovat átállítjuk, és lapos ívben visszavezetjük a járásra. A „fejet a lovarda közepe felé” változatot úgy fejezzük be, hogy az elejét visszahozzuk a járásra anélkül, hogy a lovat eközben átállítanánk.

Forrás: Lovasakadémia 12. (A jól képzett lovas)