Lovasruházatunk hasonló a lovardai öltözékhez. Legfontosabb darabja a három ponton rögzített kobak. Érdemes dzsekit vagy könnyű esőkabátot magunkkal vinni, hiszen az idő bármikor megváltozhat. Használhatunk bőrcsizmát, lovagló gumicsizmát, lábszárvédőt (más néven kamáslit) vagy lovaglócipőt. Sarkantyút csak szükség esetén csatoljunk. A lovaglópálca rövid vagy közepes legyen. Kesztyű használata ajánlott.

A tereplovagláshoz másképp nyergeljük a lovat, mint a lovardai munkához. A külön erre a célra készített nyergek nagyobb felületű, hosszabb ülőfelülettel készülnek, hogy a súlyeloszlás kedvezőbb legyen. Érdemes vastagabb izzasztót használni, hogy a hosszabb igénybevételnek is megfeleljen. Több órán keresztül terheljük a lovat, ezért a teher jobb elosztása csökkenti a hátára nehezedő nyomást. Az oldalzsebekkel ellátott nyeregalátét praktikus, mert így kényelmesen magunkkal tudunk vinni minden olyan tárgyat – térképet, kést, stb. – amire a terepen szükségünk lehet. Használjunk szügyelőt, ami mászatásnál megakadályozza a nyereg hátracsúszását. Martingál használata a fejét felkapó, elrohanó lónál indokolt.

Jó, ha a könnyített ülés érdekében egy-két lyukkal rövidebb kengyelszíjat csatolunk, így szükség esetén jobban tudjuk tehermentesíteni lovunk hátát. A biztonsági kengyel használata a balesetveszélyt csökkenti. Ennek akkor van jelentősége, ha esésnél esetleg beakad a láb, és a ló vonszolja lovasát. Ugyanezt szolgálja a kengyellakat, ami nyitásra elengedi a kengyelszíjat, és hasonló hatást ér el. Az ín – és bokavédők lovunk lábait védik a sérülésektől.

Tereplovagláshoz rendszerint csak az elülső lábak patkóiba teszünk sarkakat. A hátsó lábakra csak akkor kell patkókat veretni, ha az a talajviszonyok miatt elengedhetetlen.

saját írás!

Forrás: Lovas etűdök III.