Az eltérő talaj- és terepviszonyok miatt a lovasnak ügyelnie kell bizonyos biztonsági és viselkedési szabályokra. Nagyon mély vagy mocsaras talajon úgy tehermentesíti a ló hátát és hátulsó lábait, hogy szilárdan fekvő térddel és előredőlt felsőtesttel enged a száron. Ha a mély talajon megsüllyedtek, a lovas leszáll, és hosszú száron vezeti lovát.

Aszfaltozott utakat csak lépésben vagy nyugodt ügetésben egyenes vonalon szeljük át. Csúszós vagy jeges talajon a lovas leszáll, és vezeti lovát. A fordulatokat nagy ívben végzi, nehogy a ló elessen.

A vízen való átkelés olyan lapos helyeken történik, amelyek aljzata ismert és szilárd, és a vízállás alacsony. A ló lábának mindenhol le kell érnie a mederben. A vízen való átlovaglás első gyakorlatai alkalmával egy tapasztaltabb lovas haladjon elöl, megfelelő lovon, akit a kezdő lovas bizalommal követhet.

Különösen a sekély vizekben kell a lovasnak arra ügyelnie, nehogy lova meghemperegjen. A vízhez szoktatott és izzadó lovak szívesen belefekszenek, és e szándékukat mellső lábuk kaparó mozdulatával jelzik. A lovasnak azonnal fel kell vennie a szárakat, és a lovat határozottan előre kell hajtania. Néhány sikeres, lépésben végrehajtott kísérletet követően nyugodt ügetésben, majd vágtában is átlovagolhatunk a vízen.

Meredek parton óvatosan kell leereszkednünk, közben testtartásunk a lejtőnél említettel megegyezik.

Mélyebb vizeken a ló hátának tehermentesítésével lovaglunk keresztül. Különösen fontos, hogy a térd és a hevederen fekvő alsó lábszár szilárdan tartson. A szárak megfelelő nyakszabadságról gondoskodnak.

Forrás: A jól képzett lovas (Lovasakadémia 12.)