A legtöbb ló magától is tud ugrani, de hogy az ugratás kényelmes és biztonságos legyen, a technikáján, akárcsak a lovasén, csiszolni kell. Az edzés a megfelelő tudatállapot és magabiztosság kialakításához is szükséges. Így miközben mindketten élvezhetik az akadályokon való átugrást, nem veszítik el az uralmat az események felett.

Az ugrás folyamata

A ló ugráskor felpúposított hátát bascule-nek (ejtsd: baszkül) nevezik. „Hátból ugorva” egyöntetű mozdulattal, lábait gondosan maga alá húzva képes átugrani az akadály felett. Ilyenkor izmait és végtagjait a lehető legkevésbé feszíti meg, ami a lovasnak is kényelmes. Ezt a technikát viszont a legtöbb lónak meg kell tanítani. A hátból ugrást sík terepen egymástól gondosan kimért távolságra elhelyezett akadálysoron gyakorolják. Ne feledjük, hogy csak akkor tud így ugrani, ha megfelelő testtartásban lovagolunk!

Az ugrás fáziai

Minden ugrás öt, jól elkülöníthető fázisból áll – az akadály megközelítése, az elrugaszkodás, a repülés, a leérkezés és az eltávolodás.

Mit tegyünk és mit ne?

- A megközelítés és az előkészítés legyen megfelelő.

- Ne várjuk, hogy a ló száron, támaszkodva közelítsen az akadályhoz – látnia kell, hogy fel tudja mérni a feladatot.

- A megközelítés alatt ne az akadályra nézzünk, hanem fölé és mögé, hiszen erre akarunk továbbhaladni.

- Ne helyezzük a testsúlyukat a ló vállára, így az akadálytalanul elrugaszkodhat.

- Ahogy a ló elrugaszkodik, csípőből hajoljunk meg, de tanuljuk meg ezt természetesen végezni, a testsúlyunkat ne lökjük előre.

- Ne mindig nagy akadály felett gyakoroljunk – ez nemcsak unalmas a lónak, de a lábaira is a kelleténél nagyobb terhelést ró.

Lovasok trükkje

- Ha nem sikerül valami, ne féljünk visszatérni az egyszerűbb feladatokhoz, így több önbizalomra tehetünk szert.

- a síkon megszerzett irányítás javítja az ugrótechnikát.

- Lessünk a profiktól – tanuljunk az ugrótechnikájukból is, de vegyük észre, milyen jól iskolázottak a lovak síkon és az akadályok között.

Forrás: Lovaglás (Útitárs Kézikönyvek)